Forró Evelyn: forrás: stop.huMegnyugtató, hogy a sajtó gárdistákkal nem szimpatizáló része (és akkor még finomak voltunk) is nagyjából a helyén és súlyán kezelte a Magyar Gárda Egyesület feloszlatása céljából indított per tegnapi fordulóját.

Sőt, vannak, akik álságosan piros ponttal jutalmazták a Bíróság munkáját, örvendezve annak, hogy nem volt rendbontás, kedélyeket borzoló incidens. {I}(Mintha az előző forduló idején nem ők keltették volna a feszültséget, hogy aztán a gárdistákkal "vitessék el a balhét." Persze a kivételnek mindig tisztelet.){/I}

Ilyen a stop.hu publicistája is, aki szellemesnek vélt "Nyuszómuszó és a bíróság" című írásában arról értekezik, hogy a Bíróság megspórolhatta volna magának ezt az egész felhajtást, ha annak idején be sem jegyzi a Magyar Gárda Egyesületet. {I}(a stop.hu egyébként lassan kedvenc portálunk lesz, annyi reklámot kapunk tőlük, amit soha nem tudunk eléggé meghálálni...){/I}

Aggályosnak tartja, hogy Morvai Krisztina bejuthatott az épületbe (???!!!), noha a nevét nem találták a regisztrációs íveken.
Sőt, a cikk végén odáig megy, hogy politikai okokat (értsd: a Bíróság Gárda Egyesülettel szembeni elfogultságát) sejt az első tárgyalási napon történtek - a Bíróság és a Rendőrség gárdistákkal szembeni "erélytelen" fellépése - mögött.

A szerző, aki sokad magával együtt egyáltalán nem vevő a Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület kulturális hagyományőrzésére nem más, mint Forró Evelyn, egykori, "egypártrendszerbeli" híradós, '94-95-ben pedig a Horn-kormány szóvivője. (!!!)

Méltányoljuk, hogy Forró Evelyn így aggódik a Bíróság és az Ügyészség "jobbra tolódása" miatt, egyúttal sajnáljuk, hogy a per tegnapi fordulóját látva egyáltalán nincs jó kedve. Nekünk viszont nagyon jó kedvünk van, mert ha az "elfogulatlan, objektív" újságírónak elkeserítő volt a tegnapi nap, akkor nem áll nagyon rosszul a Gárda szénája.

Reméljük, június 30-án még jobb kedvünk lesz!

A forróevelynek pedig lassan játszanak el a gondolattal, hogy
"visszahozhatatlanul múlnak a régi, szép idők"...!

A cikk:

{I}Nyuszómuszó és a bíróság

Fog ez menni! Nem Nyuszómuszó, hanem tisztelt Fővárosi Bíróság és Rendőrség. Ha jó kedvem lenne a híradásoktól, akkor azt mondanám, beírhatnak maguknak egy piros pontot, hogy nem volt rendbontás a Magyar Gárda perének újabb fordulóján. De nincs jókedvem.

Arról ennyi idő elteltével már hiába is értekeznék, hogy nem jut el idáig az ügy, ha egyszerűen nem engedélyezik a Magyar Gárda működését. Ezen már túl vagyunk. Meg azon is, hogy a nevében "Hagyományőrző és Kulturális Egyesület" minden jelzővel illethető, csak a kulturálissal nem, az effajta hagyományokra pedig sokad magammal nem vagyok vevő, ilyetén formán nem kellene őrizni. Sokkal inkább a második tárgyalási nap kísérő jelenségeivel szeretnék foglalkozni, mert azok bizony figyelemreméltók.

Miután a jó hír nem bír hírértékkel, nem kellene annyira felfújni, hogy nem volt incidens. Ez kellene, hogy természetes legyen. Persze, nálunk nem az, lásd még a márciusi botrányt az első tárgyaláskor, amikor az újságírók nem jutottak be, mert a gárdisták gyakorlatilag maguk szabták meg, hogy kinek adnak szabad utat.
Most viszont bejutottak, akik regisztráltatták magukat. Ez a második dolog, amin nem kell csodálkozni. Civilizált helyeken, eseményeken a sajtónak előre kell jeleznie a részvételi szándékot, névvel, igazolványszámmal, újraoltási bizonyítvánnyal, és ezernyi más adattal. Az esemény napján mindenki odafárad a regisztrációs asztalokhoz, bemondja a nevét, kipipálják, ha rajta van, kap egy kitűzőt, és máris mehet. Aki nincs rajta, haza ballag. Miért baj az, hogy itt, és most előre kellett feliratkozni a listára, és akinek nem találták a becses nevét, az nem mehetett be. Ezzel egyáltalán nem sérült a sajtószabadság. Miért baj az, ha rend van?

Azt már kissé aggályosabbnak látom, hogy a híradások szerint Morvai Krisztinának a nevét sehol nem találták, aztán mégis a folyosóig jutott. Persze, lehet, hogy időközben megtalálták, de ha mégsem, csak valamiért beengedték, akkor azt gondolom, ő pontosan ugyanolyan polgára e honnak, ha más listán kívüli nem mehetett be, akkor ő sem. De, mielőtt olyan felettébb "szellemes" levelet kapnék tőle, mint amilyent egy jeles kollégám kapott korábban, sietve ejtem is a témát. Igazából, nem ér annyit, hogy foglalkozzunk vele.

A tárgyalásról regisztráció ellenére kiszorult egykori bírónő, most ügyvédnő felvetése annyiban jogos, hogy lehetett volna nagyobb teremben tartani a tárgyalást a nagy érdeklődésre való tekintettel, ugyanakkor, ha a szabály azt írja elő, hogy csak x létszám mehet be leülni, y pedig álldogálni, akkor a szabályt be kell tartani. Majd legközelebb korábban indul el. Mindazonáltal azt is el tudnám képzelni, hogy csak annyi ember regisztrálását fogadják el, ahány hely van. Már hallom előre, hogy a júniusi forduló után, ha netán a nagyobb teremben lesz a tárgyalás (mert tanulékony ám a bíróság), akkor a Vérmező után sikoltanak egyesek. (Nem is rossz ötlet, abban lenne valami hagyományőrző fíling.)

Őszintén szólva attól nem voltam boldogtalan, hogy csak negyed órára lehettek jelen a tévékamerák. Az újságírók végig bent ülhettek. Régóta meggyőződésem, hogy ilyen esetekben a nyilvánosság csak árt, mert a gárdisták, és szimpatizánsaik gyakran a kamerának játszanak, és ez nem más, mint ingyen reklám nekik. Kár hozzájuttatni őket, tálcán kínálni nekik a lehetőséget. Csak dolgozzanak meg a "hírnévért". Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy hallgassunk a mostani perről, szó nincs erről, számoljunk be az eseményről, de a helyén, értékén kellene kezelni az effajta dolgokat.

Azon kissé csodálkoztam, hogy a rendőrség által felállított kordont nem bontotta le egyetlen képviselő sem. Pedig megtehették volna, már papírjuk is van róla. A felmentő ítéletet meg helyben meghozhatták volna.

Ami pedig a Fővárosi Bíróság és a Rendőrség munkáját, magatartását illeti, a második tárgyalás idején, az teljesen rendben van. Most már csak az a kérdés vetődik fel, nem lehetett volna ezt elsőre ugyanígy tenni? Miért olyan nehéz ez? Miért kell mindig vaskos botrány, egy nagy adag felháborodás, hogy rendben menjenek a dolgok? Miért nem lehetett erélyesen fellépni az első alkalommal, amikor a gárdisták átvették a hatalmat a bíróságon? Politikai okokra gondolni sem merek. Vagy mégis?

Szerző: Forró Evelyn{/I}