Én, Kormány Sándor az elsőnek felavatott 56 gárdista közül, búcsúztatlak. Drága Laci, 55-en lettünk és nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar. Velünk voltál augusztus 25-én. Büszkén álltál velünk együtt, rezzenéstelenül. Hallottad a tapsot, ami nekünk szólt, és érezted mennyi szeretet árad felénk. Történelmet írtunk. Mi, 56-an tettük az első lépéseket a szebb jövő felé. Nélküled nem lett volna teljes az az avatás. Ennek a számnak történelmi jelentősége van. Ötvenhat és most már csak ötvenöt. Ott, augusztus 25-én milyen jó is volt kimondani, ötvenhatan vagyunk, és Te köztünk voltál. Izgulva, büszkén, együtt. Mert mi álltunk ott az elsők, az elsők között.

Már nem jöhetsz velünk, már nem láthatjuk rajtad az egyenruhát, már nem kiáltod: Szebb jövőt! Hiányozni fogsz! Már most hiányzol mindannyiunknak. A gárdistáknak, családodnak, barátaidnak is. Soha el nem felejtjük, hogy velünk voltál. Mi, 56-an egyek voltunk és azok is maradunk mindörökre.

Elmentél, de szívünkben tovább élsz. Már fönt vagy az égiek között. Bevonulsz a magyar harcosok csarnokába és történelmi hőseink várnak Téged. Most onnan nézel reánk, mert ott vagy a legnagyobbak között.

Büszkék vagyunk, hogy melletted lehettünk.

Nyugodj Békében!

{B}Kormány Sándor,
gárdista{/B}

{B}Huszár Mária: Búcsú Juhász Lászlótól...{/B}

Elment, családot, barátot,
gárdista társat itt hagyott,
a január Tőle ónos
könnyekkel búcsúzott.

Álmodott egy szebb országról,
egy boldogabb népről,
múltjára méltán büszke,
ébredő nemzedékről.

Hitt egy szebb jövőben,
felesküdött a Szent Koronára,
nem is sejtette, hogy Őt,
odaát már az Úr várja.

A szív megállt,de a hit,
ami hevítette,
itt maradt velünk,
immáron mindörökre.

Odaátról sugároza
felénk az erőt
és kéri Istentől nemzetének
- a szebb jövőt.

Lelkének az Úr adjon
megnyugvást, békét,
a gárdista társak őrzik,
örökre emlékét.

2008.január 6.

{B}egy gárdista édesanyja{/B}