EmlékműsorA Jobbik Magyarországért Mozgalom Párt hajdúszoboszlói alapszervezete évek óta műsorral és koszorúzással tiszteleg a doni katasztrófa közel százötvenezer magyar halottja előtt. Ebben az évben a megemlékezésre meghívták a Magyar Gárda Hajdú- Bihar megyei szakaszát is. Természetesen örömmel csatlakoztunk.

Baranyai Imre bácsiKülön kedves aktualitást adott ezen esemény ahhoz is, hogy valószínűleg a legidősebb jelentkezőnket is meglátogassuk otthonában. Baranyai Imre bácsi 94 éves, részt vett a Donnál vívott harcokban, híradósként súlyosan megsebesült. Isten külön kegyelméből élte túl és keveredett haza. A sebesülése miatt manapság is nehezen, bottal járó idős hazafi nagy szeretettel fogadta az őt meglátogató gárdistákat és a már korábban leadott jelentkezését szóban is megerősítve kérte felvételét a Magyar Gárdába. Mély tisztelettel és meghatottan hallgattuk az idős veterán elbeszélését, csodáltuk elszántságát, azt az olthatatlan tüzet, amely közel száz évesen is a Haza szolgálatába szólítja!
A látogató raj ezután csatlakozott a Hajdúszoboszlón várakozó gárdistákhoz.

Úton az emlékműhözA szoboszlói Jobbikosok szokás szerint ismét kitettek magukért. Másfél órás műsorral emlékeztek a Donnál harcoló magyar katonák hősiességére, megpróbáltatásaikra. Az irodalmi műsort a helyben még ma is élő résztvevők személyes megemlékezéseivel tették színessé. A műsort követően a gárdisták és a megemlékezők közösen vonultak a közeli emlékműhöz, ahol elhelyezték a megemlékezés virágait.

A "mesélő" Sári AntalAz este a helyben élő Sári Antal (aki „mindössze” 87 éves) megemlékezésével zárult, aki motorkerékpáros katonaként harcolt a Donnál.

Emelkedett, boldog nap volt.

Örömünket beárnyékolta az a sajnálatos esemény, amely még az indulás előtt, Debrecenben történt.

A Magyar Gárdát övező, szűnni nem akaró médiauszítás után várható volt, hogy az elvetett mag előbb-utóbb szárba szökken.

Arról még senki sem számolt be – pedig ejh be szerették volna! –, hogy egy gárdista megütött valakit, vagy bárkihez is csúnyán szólt. Nagyon szerették volna, hogy ez bármely csekély mértékben is megtörténjen, hiszen akkor valamivel alá lehetett volna támasztani azt az orbitális hazugságot, hogy félni kell a Gárdától. Ilyen természetesen nem történt.
Várható volt viszont, hogy a hecceléstől felbátorodott szélsőségesek előbb-utóbb akcióba lendülnek.

Vasárnap a Magyar Gárda Hajdú-Bihar megyei szakasza Hajdúszoboszlóra készült, megemlékezni becsülettel a doni katasztrófa magyar áldozatairól. Egyik gárdistánkat útközben megtámadta két magyarnak és embernek látszó véglény. Miután megkérdezték tőle, hogy te gárdista vagy? – mivel egyenruhában volt, ez kimondottan értelmes kérdés volt részükről –, majd az igenlő választ követően azonnal ütöttek. A megtámadott gárdista természetesen nem ütött vissza, nem is volt módjában, mert a támadók sietve elhagyták határtalan hősiességük színhelyét. gárdistánk csupán felületi sérülést szenvedett, de mindannyiunkat megrázott, hogy a ma Magyarországán képen törölhetnek valakit mindössze azért, mert Magyar!

Soha többé nincs egyedül senkiA sajnálatos eset után immár megállapíthatjuk, hogy a lehető legnagyobb szükség van a Magyar Gárdára.

Mi elsősorban nem a saját, hanem nemzettestvéreink védelmére esküdtünk fel a Szent Koronára, és a támadás nyilván nem az óvatlan gárdistánk ellen irányult, hanem mindenki ellen, aki magyarnak érzi magát. Őket is, és magunkat is meg fogjuk védeni.

Együtt a Gárdáért, a gárdistákértMivel az eset megismétlődésétől mindenhol tartanunk kell, ezért a szükséges óvintézkedéseket megtesszük.

Adjon az Isten! Szebb jövőt!

Bíró László
gárdista