BakonykútA bakonyaljai térség gyöngyének nevezett kis faluban él Miklósa Erika világhírû operaénekesünk.

És persze Ferkó, a történet hõse, aki nem énekel annyit, viszont többször kezelték a pszichiátriai osztályon.

Nemrégiben nõvérével megörökölték a családi házat, amelyet a szülõk keserves munka árán mindennel felszereltek, ami a tisztességes élethez kell. Vegyes tüzelésû központi fûtés, fürdõszoba, fémkerítéssel körülvett porta, pince, garázs, minden, ami kellett megvolt, egészen 2009. április 26-ig, amikoris Ferkó találkozott a “lomisokkal”

A tavaszi lomtalanításkor általában mindenki jól jár, de vannak kivételek.

Lomtalanítás ürügyén a “lomisok”, kihasználva Ferkó beszámíthatatlanságát, minden mozdíthatót elvittek! Elvitték a két kazánt, leszerelték a lakásból a radiátorokat, a csöveket, a fém kaput is szétverték és felrakták az utánfutóra.

Az örökösök a hagyatéki eljárás elõtt felbecsültették az ingatlant, amelynek értékét 8 000 000 forintban állapították meg.

A családi ház értéke “lomtalanítás” után 6 000 000 forint. Az ingóságok “lomtalanított” értéke

600 000 forint.

Feri az üzletet 2500 Ft-ért, valamint a kocsmában lévõ tartozásának kiegyenlítése fejében ütötte nyélbe.

Az akciónak a szomszéd János bácsi és fia vetettek véget. A “lomis” cigány épp kihajtani készült a megpakolt utánfutóval, amikor János bácsi és gárdista fia útját állta. Szép szóval megértették vele, hogy a vaskapukat és a kazáncsöveket nem viheti el, mert az nem tartozik a lomtalanításra kihelyezett tárgyak közé. Sajnos a kazánokat, a radiátorokat, és még ki tudja, mi mindent sikerült a hajnali órákban elvinni. A szomszédok közben telefonáltak Ferkó testvérének és a rokonságnak, hogy jöjjenek ki mert Feri minden mozdíthatót elad a “tisztességes cigányoknak”. A “lomis” cigány 11 óra 30 perckor megértette, hogy a vaskapuk és fûtéscsövek nem a lomtalanításra való tárgyak közé tartoznak. Ferkó nõvére és sógora déli 12 óra 20 perckor érkeztek a helyszínre. Szóváltás kerekedett.

Ferkó nõvére kétségbeesésében elõször a rendõrséget hívta, aztán a körzeti ügyeletes orvost.

A rendõrség már az elsõ pillanattól fogva arról gyõzködte, hiába jönnének ki, mert minden jogszerû, Ferkó azt tesz, amit akar, mert õ is tulajdonos. Amíg a hagyatéki tárgyalás nem határozza meg, kinek mi jár, addig mindenki saját belátása szerint cselekszik. A rendõrség a maga részérõl az ügyet (egyelõre) lezártnak tekintette.

Telt az idõ, közben kiérkezett az ügyeletes orvos. Öt perc alatt megállapította, hogy Ferkónak nincs semmi baja, mindenkinek joga van olyan életet élni, amilyet tud és akar. Õ nem lát semmi olyasmit amiért, mint orvos, intézkedhetne. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, menni készült, amikor a kapuban feltettek neki két kérdést:

- Az az állapot, amit Feri teremtett normális állapotnak nevezhetõ?

Ha a páciens nyugodt, az egyúttal azt is jelenti, hogy betegség-tudata rendben van?
A doktor úr zavarba jött, és elvörösödött arccal megkérdezte, hogy mit vár el uram mit tegyek?
Azt, amire felesküdött doktor úr! - jött a válasz.
Maga kicsoda, kérdezte nyugtalanul.
Én a szomszédban lakom, a szakmám pszichológus, és arra kérem, hogy hívjon mentõt, majd beszéljen a pácienssel, fogadtassa el vele, hogy most kórházba kell mennie.
Ebben a pillanatban érkeztek ki a helyszínre a Magyar Gárda Fejér megyei gárdistái, az Árpád Vezér Fiai, mert a reményvesztett helyzetben a Magyar Gárdától kértünk támogatást ha már a rendõrségre nem számíthattunk.

A “lomis” a Magyar Gárda láttára erõsítést hívott, mondván, hogy õ nagy bajba keveredett, mert “valakik” elvitték a házból a portékákat, és most õ fogja elvinni a balhét.

Jöjjön sógor, koma, asszony, anyós, mindenki! Közben azt mormolgatta, hogy “valaki elvitte a szajrét, õ meg a balhét fogja”.

- Na, nem baj semmi – mondta - mert vagyok és olyan tökös gyerek, megmondom, hogy ki volt, mert tudom. El is mondta,: hogy Cellák Károly és Kovács Miklós voltak a tettesek akik kirámolták a kazánokat, a radiátorokat meg mindent, és már le is adták a sárkeresztúri vastelepen. Õ csak a csöveket és a vaskapukat akarta volna “megvenni” ha nem szól a szomszéd úriember, hogy ebbõl baj lesz.

Ferkó nõvére kétségbeesetten vette tudomásul, hogy a magyar adófizetõk pénzén eltartott rendõrség nyugtázta a helyzetet, és nem kíván intézkedni, mert minden csodálatosan jogszerû.

Közben megérkezett az erõsítés: sógor, koma, anyós, feleség, és két barát is.

A gárdisták meg úgy nyugtázták az eseményeket, hogy segítettek visszaállítani a vaskapukat, miközben a megyei kapitány, Herman István többször is telefonált a rendõrségre, szíveskedjenek már kifáradni, és mindezt jegyzõkönyvbe venni, mert itt “rablás” történt. Ezek után felhívta az M1 és a hírTV stábját is, akik csak arra voltaki kíváncsiak, hogy hány gárdista van a helyszínen. A rablás nem izgatta õket.

Ekkor a cigányok is telefonáltak, hogy itt van a Magyar Gárda, körbevették õket, és nem engedik, hogy kimenjenek a faluból. Õk nem csináltak semmit, csak az ártatlan lomtalanítást végzõ rokony miatt jöttek Bakonykútiba, mert az bajba keveredett. Micsoda dolog ez, kérem milyen országban élünk!? Jöjjön már ki a rendõrség. Mit ad Isten, húsz percen belül megjelent a rendõrség, és a mentõ is. Délután négy óra volt.

Ferkóval a szolgálatát végzõ ügyeletes orvos megértette, hogy be kell fáradnia egy részletesebb szakmai kivizsgálásra. Betették a mentõbe, és elhajtottak.

A rendõrség elkezdte feltérképezni a helyzetet. Elõbb meghallgatták Ferkó nõvérét, aki elmondta, hogy a testvére milyen állapotban szokott lenni. Nézzék meg, mi van itt, minden magáért beszél, szétbontatott, amit csak tudott, és el akar adni mindent. A szülõi házból valóságos szamárfészket csinált. Kérte a rendõrséget, segítsenek neki, mert nem tudja, mitévõ legyen. A rendõrök okosan jegyzeteltek, meghallgatták a szomszédot is, aki elmondta, hogy az édesapjával állíttatták le a “lomist” az autóval, aki most is itt van, a többit belõle kéne kiszedni.

A “lomis” elmondta, hogy õ teljesen tisztességes üzletet kötött Ferkóval, akinek a három vaskapuért és a csövekért 2500 Ft-ot adott, és milyen rettenetes, hogy a pénzét is "elbukta", mert Ferkó már abból elköltött két liter bor és szóda árát.

A ház kipakolva, helyzet felmérve, az ügyeletes rendõr jelenti az esetet a központba. A gárdisták morognak, különös intézkedés ez, itt van a helyszínen a tettes, beismeri a tettét, megnevezi a többieket is, és a rendõrség meg sem kérdezi tõle, hogy mégis hogy képzeli ezt. Jelent a központba, és azzal kész?

Ekkor már kezdett forrósodni a hangulat. A “lomisok” azt állították, hogy õk nem követtek el semmi féle bûncselekményt. A rendõr erre megkérte a gárdistákat, hogy fáradjanak húsz méterrel arrébb, mert szeretné elkerülni, hogy keményebb intézkedésre kerüljön sor.

A gárdisták odébb mentek, a “lomisok” természetesen maradhattak. A rendõr elmondta, hogy ami tõle telhetõ volt mindent megtett, most a központ dolga hogy megállapítsa, történt-e bûncselekmény. Ha azt mondják, igen, akkor õ annak megfelelõen intézkedik. Kitért arra is, hogy Gyõr mellett nemzeti kincsnek számító Turul szobrot is ellopták, de az megkerült, köszönhetõ a lakosságnak, vagyis a Magyar Gárdának. Azt is mondta, hogy õk csak a törvényeknek megfelelõen járhatnak el.

A rendõrnek a szomszéd összegezte a helyzetet:

- Most tehát ott tartunk, hogy egy beszámíthatatlan embernek, “üzleti” alapon a “lomisok” kirámolták a házát. Tudjuk, hogy kik a tettesek, tudjuk, hogy hová vitték az ingóságokat. Azt is tudjuk, mikor történt. A kár, amit okoztak összegszerûen megállapítható és most arra kell várni, hogy valakik bentrõl (fentrõl) megmondják, hogy mit kell a rendõrségnek a helyszínen cselekednie. És mindez teljesen jogszerû!...

Igen, - válaszolt a rendõr, - teljesen jogszerû.
A “lomisok” kacarásznak.
Uram, ezen kell változtatni - mondta a szomszéd.
Igen, ezen kell változtatni - felelte a rendõr, el kell menni jogásznak, és törvényeket kell alkotni, és akkor mi, rendõrök, tudni fogjuk, hogy mit kell ilyenkor tenni.
De nincs maguknak józan eszük? - kérdezték az emberek.
Nézze - folytatta a rendõr – én, mint magánember, olyan helyzetbe kerültem, hogy a szomszédom kiverte a lakásunk közös falát, és nem tehetek ellene semmit, mert amit tett, az teljesen jogszerû. Ezt állapította meg a bíróság.
A helyszínelõ rendõr folytatta a tanfolyamot.

- Ha én most intézkedem, akkor ön szerint milyen jogi helyzet áll elõ? Elvitetem a tetteseket, elmegyünk a károsultakkal a vastelepre, a vastelepes azt fogja mondani, õ rendben kifizette az eladó által kínált holmikat.

Mit tehetnék? Erõszakkal elhozatom a kazánokat?

Pontosan - válaszolták az emberek - ezt diktálja a józan ész. Ezt kellene tenni. Mire várunk?
A visszajelzésre - válaszolta rendõr.
Jött is a visszajelzés. A rendõr felerõsítette az adóvevõt, aki ott volt, mindenki hallotta.

Így szólt: A “lomisok” még ott vannak?

Igen.
A gárdisták is?
Igen, õk is!
Mire várnak?
Egy szebb jövõre - válaszolt a helyszínelõ rendõr.
A házzal kapcsolatban a testvérek között még nem történt meg a hagyatéki eljárás, igaz?
Valóban nem folyt le az eljárás, azt mondja a nõvére.
Ebben az esetben nem történt bûncselekmény. Köszönöm a jelentést.
A "lomisok" megkönnyebbülten nevettek.
A Magyar Rendõrség megállapította, hogy a “lomisok” teljesen jogszerûen cselekedtek.

A lomtalanítókat hazaküldték, majd õk is elmentek. Mintha mi sem történt volna. Ferkó nõvére sírva kérte a gárdistákat, hogy segítsenek, amit tudnak.

- Drága asszonyom, ami tõlünk telik, mindent megteszünk, ha kell jövünk, akár a testi épségünket is kockáztatva, segítünk.

MINDENKI FOGJA MÁR FEL, HOGY VÁLTOZTATNI KELL, MERT MAGÁTÓL SEMMI SEM FOG MEGVÁLTOZNI! MA ÉN, HOLNAP TE! SENKI SEM TEHET ELLENE?

Bakonykút, Fejér megye, 2009. április 26., vasárnap

Árpád Vezér Fiai – Magyar Gárda, Fejér megye

Szebb jövõt!

Kováts Gábor
gárdista
BakonykútBakonykútBakonykút