Mi a veszélyesebb a káosznál, és anarchiánál? Mi pusztítóbb a elmékben megfogant erkölcstelenségnek, és leépülésnek? Az egyensúly! Ha a politikai erkölcstelenség, felelősség vállalás, és káosz egyensúlyban van a politikai erők között, akkor senkinek sem tűnik fel, hogy baj van.

Ha két ellentétes (ám pusztító) hullám egymásnak feszül, kioltják egymást, és a víz felszíne simának tűnik. De Isten óvja azt, aki ebben a vízben fürdőzni akar. Bizony hazánk olyan sötét mélységbe zuhant, hogy a káosz az ellentétes politikai oldalak között egyensúlyban van, így a felületes szemlélő a parlamenti pártok közül választ, mert nem látja: az egyik oldal X pártja pontosan egy másik ellenpólussal rendelkezik Y párt személyében. Így a totális káosz teljes nyugalmat áraszt. A választó pedig választ! De tegyük hozzá, bármelyikre is adja a voksát, rossz helyre kerül a bizalma. Pontosan a 19. éve mélyül ez a válság, hamarosan elpusztul a test ebben a fertőzésben!

Tekintsük át az oldalakat!

A baloldalon (elméletileg bal oldal, gyakorlatilag nem az) az MSZP az úr. Vele pontosan szemben áll a FIDESZ a jobb oldalon. A párt politikai alapú vitáknak nincsen helye, ugyanis az MSZP szavazó pont annyi negatívumot tud elmondani a Fideszről, mint a Fideszes az MSZP-ről. A koalíció másik tagja az SZDSZ, vele szemben az MDF lenne mérvadó. A helyzet ugyanaz. Mindegyikről pontosan ugyanannyi negatívumot lehet elmondani.

Világos tehát, hogy a Fidesz a jobboldal MSZP-je, az MDF pedig a jobboldal SZDSZ-e! Az erők kiegyenlítődnek, a parlament (alaposan döcögve bár,) de működik, a választó kapkodja a fejét. Jellemzően megmarad bepalizhatónak a következő választásra, mint egy jól irányzott nagymama -féle befőtt. A szavazó eláll. Nem romlik meg! Bármikor elővehető, bármikor lehet rá hivatkozni, bármikor bepalizható pár (cukormázzal jó alaposan leönthető) ígérettel. A választó jellemzően az életéért küzd. Szeret oda szavazni, ahol reméli eme küzdelmének nagyobb eredményességét.

A helyzet azonban az, hogy megint átverik, a földjét eladják külföldieknek, adókkal megnyomorítják, a költségei a csillagos eget verdesik, és minden hullik szét körülötte. De legalább a meggyőződésének megfelelő párt van hatalmon, vagy ha mégsem, akkor is van kit szidni a túloldalon! Egyén! Sziget a simának látszó politikai vízen. Az idők azonban változnak, és akinek van rá füle meghallja! A nemzeti radikális oldal ezidáig egyáltalán nem volt tényező, ám a káosz annyira kiteljesedett, hogy immáron ők a leginkább hitelesek. A baloldalon a nyíltan kommunista Thürmer -féle munkáspárt, középen a zöldek, és a Jobb szélen a fasisztának kikiáltott (ám nem az) Jobbik. Ők a parlamenten kívüliek. Ők azok, akik nem lopnak, nem csalnak, nem a saját pecsenyéjüket sütögetik. Egyrészt (jó értelemben vett módon) radikálisan elvakultak, (jellemzően mindegyik a nemzetet tekinti az elsőnek) másrészt semmiféle pecsenyéjük nincsen, és nem is lehet, mert a parlamenti pártok már az összes húst ellopták.

A Politikai pánik oka valóban Gyurcsány Ferenc, de valahol áldás is az az ember. Tetszik vagy sem!

Mennyivel könnyebb lenne ha a Fidesz nyert volna a választásokon? Egy szép nagy rózsaszín köd lebegne még mindig körülöttünk, és észrevétlenül folyna el a nemzet. Úgy, hogy a demokrácia álmát álmodva , a védekezés legcsekélyebb jelét sem mutatva, egyszerűen átaludnánk kipusztulásunkat! Az 1949-ben kezdődött kóma folytatása. Mindössze 1989-ben átfordultunk a másik oldalunkra. Olyannyira igaz ez, hogy a legradikálisabb Nemzeti érzelmű csoportok is többször említették már meg, hogy eredményeik amelyeket elértek az elmúlt két évben mind Gyurcsánynak köszönhetőek. A Nemzeti oldal,és a parlamenten kívüli pártok kezdik megkapni azt a figyelmet, amelyet a parlamenten belüli pártok próbáltak minél jobban elterelni róluk. Valljuk be, a legügyesebben a Fidesz műveli ezt a „ködösítő” technikát. A Fidesz „sokkal ügyesebb MSZP” mint azt hinnénk. A baj akkor kezdődött, amikor Gyurcsány már akkorát rúgott az alvóba, hogy az elkezdett ébredezni. Baj van! a nemzet elkezdett felébredni. És bizony azt a veszélyt hordozza magában, hogy nem lesz több sütögetni való pecsenye!

Ennek a szisztémának a leglátványosabb jelei a Magyar Gárda körül kialakult hisztériában mutatkoznak meg. A Fidesz -nyílván valóban- úgy gondolta, hogy a Magyar Gárda egy megmosolyogható kezdeményezés, amihez majd csatlakozik pár száz ember (tehát mennyiségileg nem nevezhetők szavazati tényezőnek) és kb.: ennyi. Ekkor a Fidesz erősen hangsúlyozta a „törvényes kereteket amíg betartják semmi gond”, „alkotmányos joguk nekik is van”, és hasonló, a Nemzeti radikálisok számára „ehető” érveket. Ám a helyzet gyökeresen megváltozott. A Magyar Gárda taglétszáma látványosan bővül újra és újra, a lakosság körében a szimpatizánsok száma pedig száz ezres mennyiségben érhető tetten. A Fidesz tehát igenis számolni kénytelen vele. Nem marad más hátra, mint csatlakozni a gárdát ellenzőkhöz. Ez most közös politikai érdek,ugyanis a Fidesznek sem érdeke a gondolkodó szavazó bázis. Ő szeretne ugyanabban a „langyos vízben” lubickolni, amely eddig körülvette. Levonhatjuk tehát a konklúziót: A Nemzeti törekvések legfőbb ellenlábasai az Antalli örökség haszonélvezői! Nekik a Gárda, és a Nemzeti oldal nyűg, egy probléma, amely szöges ellentétben áll a „lubickolással”! Elpusztítandó tehát. Ezért tehát aki nem ért egyet az MSZP-SZDSZ-FIDESZ-KDNP-MDF elittel, az kizárólag fasiszta, náci, szélsőséges,antiszemita, rasszista, lehet. Szilvássy nem egyszer terror veszélyt visított, nyíltan „terroristázva” ezzel a nemzetieket. A saját szavazóikat bélyegzik meg, ha mernek más utat keresni!

Nem véletlen, hogy a KDNP-t magába olvasztotta, a kisgazda pártot pedig szétverte a Fidesz! Ez a fordulat tetten érhető Szabó János nyilatkozata által kiváltott viharban. A Fidesz is lemondásra szólítja fel! Az MDF természetesen (jobboldali SZDSZ-hez hűen) habzó szájjal tiltakozik. Az MDF-SZDSZ, és a Fidesz-MSZP retorika ezen ügyben is jól összepárosítható.

Be kell ismernünk. A Parlamentáris képviseleti Demokrácia hazánkban teljesen kudarcot vallott, mert jelenleg nincsen olyan nagyobb párt a parlamentben amely valóban a honpolgárokat képviselné! Minden eredményük a Magyarság megvezetéséből,és Antall József hibáiból származik. Teljesen mindegy melyik oldalon állnak, és mit hangoztatnak. A tisztes Magyar ember, aki olyan képviselőt szeretne amelyben tényleg lát jövőt, az nem tehet mást, mint a parlamenten kívüli pártok, és a (valóban!!!) független jelöltek közül válogat. Nincsen más választása, mint teljesen, és maradéktalanul leszavazni az összes jelenleg ismert nagy pártot, ezzel pedig az Orbán-Gyurcsány vitának véget vetve, hiteles embereket a parlamentbe juttatva, a szó legszorosabb értelmében kitisztítani a látását a mostani szándékos ködtől. A Magyar embert teljesen mindegy melyikük veszi palira, palira lesz véve. Több párt, és több független képviselő is próbálkozik a választásokkor bármiféle figyelmet kiharcolni magának, de a nagy pártok jellemzően elnyomják, nem engedik szóhoz jutni,lejáratják őket. (mikor melyik a célra vezetőbb?). Vegyük észre. A jobboldal MSZP-je a Fidesz. A jobboldal SZDSZ-e az MDF. Lehet szavazgatni négy évente, kérdés, hogy akarunk-e, vagy megreformáljuk végre a demokráciánkat? Lássuk be! Amíg ezek a nagy pártok ülnek a parlamentben, képtelenség megoldani a problémáinkat. Igenis új emberek, új pártok,új alkotmány (amit most tekintünk annak bevallottan ideiglenesnek lett szánva már 1989-ben is), új törvények! De legfőképpen új gondolkodás,amely alapja lehet az új demokráciánknak, ha kell akkor a IV. Magyar Köztársaságnak. A harmadik sajnos elvásott...

Én kimondom. A jelenlegi demokráciánk élt 18 évet. 1989-2008 Béke Poraira!

Dancsok "Strogg" Zoltán