Adjon az Isten!

A Magyar Gárda győri Wass Albert Zászlóalja, a Jobbik Magyarországért Mozgalom győri szervezete és a Horthy Miklós Történelmi Társaság rendezésében rendhagyónak mondható figyelemfelkeltő megemlékezésre került sor 89 évvel a gyászos trianoni diktátum Hazánkra való rákényszerítése után.A helyszín: az egykori vámosszabadi (gúny) határátkelőhely.

A rendezvény tíz egyenruhás gárdista a (gúny)határt jelképező Dunán átívelő híd feléig történő felvonulásával kezdődött,ahol felvidéki nemzettestvéreinkkel találkoztak.
A többi megemlékező valamilyen rejtélyes okból kifolyólag 2009.06.04-én,amikor Magyarország, mint jogállam az Európai Unió és a schengeni zóna teljes jogú tagja, a rendőrség utasítására nem követhette a kijelölt gárdistákat a hídra. Így kénytelenek voltak az egykori határátkelő parkolójában várakozni, amíg bajtársaink és felvidéki testvéreink visszatértek.Ez az idő sem telt azonban haszontalanul, végig jó hangulatban zajló beszélgetések,valamint az egyik megemlékező magnójának köszönhetően jól hallható olyan Ismerős Arcok zenék alapozták meg a tényleges műsor alaphangulatát, mint az "Építsünk hidat" vagy a "Lehetnénk mind".

Bajtársaink és nemzettestvéreink visszatérésekor fegyelmezetten átvonult a tömeg az egykori őrbódé elé,ahol a megemlékezés további része zajlott.Mindeközben az elhaladó autósok és kamionosok közül többen dudaszóval vagy tágra nyílt szemekkel fejezték ki szimpátiájukat.
Az ünnepség a Himnusz eléneklésével kezdődött, majd Dr. Nagy Gergely, a Jobbik Magyarországért Mozgalom győri szervezetének vezetőjének köszöntőjével folytatódott, aki egyúttal megosztotta az emlékezőkkel a Magyarok Világszövetségének Trianon felülvizsgálatának szükségességét sürgető petícióját,amely a történelmi-politikai hátteret szolgáltatta az ünnepséghez,egyúttal felvázolta annak jelentőségét,hogy Magyarország, de egyúttal Európa a mai napig szenved a 89 évvel ezelőtti diktátum igazságtalanságának súlyától, és mindmáig viseli annak mindenkire káros következményeit.

Az ünnepségen elhangzott zászlóaljunk névadójának, Wass Albertnek Üzenet haza című verse, szép példával szolgálva a hazaszeretetről,hűségről,soha meg nem haló reményről és árral szembeni lankadatlan kitartásról egy olyan ember tollából,akinek életútja mindezen tulajdonságok méltó megtestesítőjének nevezhető.

Az egybegyűltek meghallgatták Világi Józsi bácsi megindító szónoklatát a Horthy Miklós Történelmi Társaság képviseletében,aki szintén nem csak szavakban,de saját élményeinek felidézésével, tetteiben is megmutatta,hogy magyarnak lenni nem puszta útlevél,pillanatnyilag regnáló politikai berendezkedés,vagy hivatalos papíron illetve földrajzi atlaszok lapjain létező országhatár kérdése.Magyarnak lenni ennél sokkal több:hűség,hitvallás,példamutató magatartás.Tette Józsi bácsi mindannak ellenére, hogy közben a technika ördöge megpróbálván közbeszólni,a hangosítás felmondta a szolgálatot, de ő ezzel mit sem törődve a mikrofon állvány megkerülésével mennydörgő hangján folytatta a több ember szemébe könnyeket csaló beszédet.Majd azzal zárta,hogy mindenkit arra kért,fogjuk meg egymás kezét és mondjuk el közösen a Magyar Hiszekegyet.

A megemlékezés végén mécsesek gyúltak,majd az egykori határátkelő őrbódéja előtt a földön Nagy Magyarországot formáltunk belőlük, és a nyugati horizonton alábukó nap utolsó vérvörös sugarai, és a rengeteg, nyári szellő játékszereként lobogó lángocska fényénél énekeltük el közösen a Szózatot,a Székely Himnuszt,valamint kértük Boldogasszony Anyánk áldását nemzetünkre.

Külön bekezdésben szeretném ezúton is kifejezni a Wass Albert Zászlóalj nevében köszönetünket a rendőrség részvételéért,akik jól láthatóan nagy számban képviseltették magukat,így biztosítva minket arról,hogy teljes mértékben biztonságban érezhetjük magunkat.De nem tudunk megfeledkezni a szigetközi szúnyogok áldásos tevékenységéről sem,akiknek szintén köszönettel tartozunk,amiért nem tanúsítottak kirekesztő magatartást,és legalább ugyanolyan mértékben csipkedték sötétkék egyenruhás "vendégeinket" valamint a szlovák televízió munkatársait,mint minket,méltón emlékezni vágyókat.
Ezen túl azonban reményünket fejezzük ki,hogy eljön még a nap,amikor azok,akik most talán csupán hivatásból (vagy egyáltalán nem) voltak jelen,egyszer önként tudnak majd csatlakozni hozzánk és tudják megfogni tiszta szívvel nemzettestvéreik kezét olyan őszinte szándékkal és szeretettel,ahogy azt mi is tettük.

Végezetül szeretném kiemelni(talán kissé szubjektív szempont alapján) a megemlékezés kettős tanulságát:egyfelől,hogy a Magyar Gárda méltóképpen, magas színvonalon tudott megemlékezni,egy,a nemzetünket ért kollektív ország csonkító sors tragédiáról,másrészt,ahogy azt a megjelentek meggyújtott mécsesekből is lemérhető magas(a győri városi megemlékezésen résztvevőket is meghaladó)száma is bizonyítja,a Magyar Gárda ismét méltónak mutatkozott az emberek bizalmára.
Köszönjük mindenki megjelenését és közreműködését!

Szebb Jövőt!

Magyar Gárda Mozgalom
Wass Albert Zászlóalj
Sajtószolgálat