Csikós Misi bácsi emlékezett és emlékeztetettA magyar történelmet író, ma is élő hőseink felkeresését, és az általuk őrzött emlékek begyűjtését mi, magyar gárdisták fontos kötelességünknek tekintjük.

2008. február 14.-én a vitéz Gömbös Gyula zászlóalj tagjai szűkebb hazánkban, Szekszárdon látogattuk meg Csikós Misi bácsit, ’56-os forradalmárt.
Csikós Mihály a forradalom idején a Szekszárd környéki erdőkben készült az ellenállásra, huszadmagával.

Jelentős összecsapások ugyan nem voltak a környéken, de fegyveres harcosként a halállal dacoltak, ugyanis az oroszok többször is próbálták elfogni, megölni a néhány fegyveresből álló alakulatot.

Misi bácsi nagyon büszke fiára, aki a Magyar Gárda tagja. Biztosan számtalanszor látta már gyermekét egyenruhában, mégis, mikor megérkeztünk hozzá, könnyek szöktek a szemébe. Azt mondta, nagyon örül, hogy vannak még olyan emberek, akik ki mernek állni és vállalják az elnyomó erőkkel való szembeszállást.

Mesélt nekünk a bujdosásról, jó és rossz emberekről, akik segítették, vagy éppen elárulták.

Persze, mint mindenkit, őket is felőrölte a hadigépezet, a vörös terror, de megmutatták a kommunista pribékeknek, hogy egyenes gerinccel is lehet élni, még ha nehezebb is, mint megalkudni. Misi bácsit is vallatták, megverték, rugdosták, börtönbe is került.

Azóta sem köszönte meg neki senki azt, amit a hazájáért, a hazánkért tett.
Nem is vár hősi szónoklatokat, mellére tűzhető érmeket, csak annyit, hogy valaki megszorítsa a kezét, és annyit mondjon:
"mindig büszkék leszünk rátok"!

Mi is „csak” ennyit tettünk. Megszorítottuk a kezét, és meghallgattuk egy forradalmár szomorú történetét.

A látogatás végén felköszöntöttük 87. születésnapja alkalmából, ő pedig minden gárdistának saját termesztésű narancsot és citromot ajándékozott.

Simon Zsolt
vitéz Gömbös Gyula zászlóalj
Tolna megye

Szíves vendéglátás

Isten éltesse, Misi bácsi!

Saját termesztés