A Bazilika előttAmikor 2007. október 21-én a Hősök terén eskünknek fent idézett része hangzott el, minden gárdista szeme előtt felderengtek többezer éves történelmünk nagy alakjai.

Közülük is kiemelkedik a legújabbkori magyar történelem hőse, aki olyan időszakban vállalta az ország vezetését, amikor
látszólag minden elveszett: az első világháború gazdaságilag tönkretette a hátországot annak ellenére, hogy a háború alatt ellenséges katona nem tette lábát magyar földre.

Ennek eredményeképp Magyarország kimondta elszakadását Ausztriától, 1707 és 1849 után harmadszor is trónfosztottá
nyilvánították a Habsburg-házat.
Az újonnan megalakult köztársaságban egymást érték a kormányváltások, mert a politika irányítói képtelenek voltak felülkerekedni az országban eluralkodó válságon. A helyzetet fokozta, hogy az antanthatalmak a hazánk területére mélyen benyomuló cseh, szerb és román hadsereg egyre több óhaját teljesítették, előre vetítve a trianoni tragédiát.

Ezt a helyzetet kihasználva kerültek hatalomra a Kun Béla vezette kommunisták, és 133 napon keresztül terror alatt tartották a nemzetet.

A reménytelen helyzetben a 41 éves vitéz nagybányai Horthy Miklós, a Nemzeti Hadsereg fővezére vállalta az ország talpra állításának nehéz feladatát.
Az antantot képviselő George Russel Clerk, brit diplomata beleegyezésével Budapest ellenőrzését átvette a Nemzeti Hadsereg. Előzetes tárgyalások után pedig 1920. március 1-jén Horthy Miklóst a Nemzetgyűlés az 1920. évi II. tc által kormányzóvá választotta.

A Horthy-korszakot egy torz Magyarország csodával határos feltámadása jellemezte. Annak ellenére, hogy a trianoni békediktátummal elveszítettük területünk és az ország lakosságának kétharmadát, ásványkincseink, erdeink zömét,
iskoláink, egyetemeink jelentős részét, hihetetlen nemzeti összefogással sikerült gazdaságunkat, oktatásunkat talpra állítani, mert a Kormányzó Úr olyan szakemberekre bízta céljai megvalósítását, akik nem saját és barátaik anyagi jólétét, hanem kizárólag az ország érdekeit nézték.

Az ország pénzügyi stabilitásának érdekében megalakult a Magyar Nemzeti Bank, és az inflálódó korona helyett bevezették a pengőt, amely a térség legstabilabb fizetőeszköze lett.

A II. világháború alatt a nemzet és az ország újraegyesítése volt Horthy célja. Ezt a szövetségesek és a tengelyhatalmak közötti ügyes politikai lavírozással kívánta elérni.

Így szabadulhatott fel 1938-ban a Felvidék, 1939-ben Kárpátalja, 1940-ben Észak-Erdély és 1941-ben a Délvidék.

A Kormányzót a Miklós fia elrablása által zsarolással kikényszerített nyilas hatalomátvétel után családjával együtt Hirschbergbe deportálták, ahol előbb német, majd amerikai fogságban volt.

A nürnbergi perben fel sem vetődött, hogy vádat emeljenek ellene, csupán tanúként hallgatták meg.
A hadifogság után Weilheimben, majd a portugáliai Estorilban élt.

Az 1956-os forradalom hírére fellelkesült, a szabadságharc leverése azonban nagyon megviselte.

Bár orvosai szerint szervi bajban nem szenvedett, mégis, 1957.
február 9-én hazatért Teremtőjéhez.

Ennek a nagyszerű embernek és államférfinak a tiszteletére gyűltünk össze, a Magyar Gárda tagjai 2008. február 10-én a budapesti Szent István Bazilika előtt, hogy az ő és felesége, Magdolna asszony lelki üdvéért celebrált szentmisén és ökumenikus istentiszteleten részt vegyünk.

Az esemény előtt ismét előítélet áldozata lett a Gárda: valószínűleg hazug és téves tájékoztatás alapján, Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek titkárságának telefonos utasítására nem engedték, hogy testületileg legyünk jelen a szentmisén.

Végül magánszemélyekként vettünk részt az eseményen.
A szentmisén képviseltette magát a Horthy Miklós Történelmi Társaság, a történelmi Vitézi Rend, a Magyarok Nagyasszonya Szent Korona Lovagrend és még számos szervezet, melyek a Kormányzó Úr nagyságát, a magyar történelemben betöltött nagyszerű szerepét ismerik, elismerik és tisztelik.

A szentbeszédben Horthy Miklós 1938-ban elhangzott beszédét hallhattuk, mellyel az Eucharisztikus Világkongesszusra idelátogató Pacelli bíborost, a későbbi XII. Pius pápát fogadta. A szentmise végén Erdélyi-Takács István, érdi református lelkipásztor emlékezett meg a Kormányzó Úrról.
Párhuzamot vont az Istenben bízó Illés próféta és Horthy Miklós között: ahogy Illés kérte az Urat, hogy támassza fel az őt vendégül látó sareptai asszony halott gyermekét, úgy kérte a Kormányzó Úr is a Mindenhatót, hogy támassza fel az ő szeretett Magyarországát.

A szentmise és istentisztelet végeztével a Gárda felsorakozott a Szent István téren, és dobszó kíséretében, fegyelmezett, katonás rendben az Október 6. utcán a Szabadság téri Hazatérés Templomához vonultunk.

A templomnál a Magyar Gárdát nagy-nagy szeretettel fogadta a gyülekezet.
Koszorút helyeztünk el Horthy Miklós mellszobránál, melynek
felavatásánál, 2007. október 23-án, szintén a Gárda tagjai álltak díszőrséget.
Tiszteletünk jeléül megkoszorúztuk a szobrot, majd
fegyelmezetten bevonultunk Isten Házába.

A templom falain belül Hegedűs Zsuzsanna tiszteletes asszony vezetésével méltó emlékműsorral tisztelegtünk a Kormányzó Úr előtt: korabeli dalok, Wass Albert és Sajó Sándor versei adták a a megemlékező beszédek keretét.

Murányi Levente, 1956-os szabadságharcos felidézte Horthy Miklós politikai életútját, az ország talpra állításában betöltött tagadhatatlan érdemeit.
Párhuzamot vont a Kormányzó Úr vezetése idején minden
magyarban meglévő, ma pedig a Magyar Gárda tagjaiban létező önzetlen hazaszeretet között. Reményét fejezte ki, hogy a nemzetért aggódó magyar honfitársaink egyre többen csatlakoznak a Gárdához.

A Szabadság téri református gyülekezet vezető lelkésze, ifj. Hegedűs Loránt beszédében a sajtó szenzációéhes részét ostorozta. Helyesen jegyezte meg, hogy a tényszerű tudósítás nem jellemző rájuk, csupán a skandalum érdekli őket. A Kormányzó Úrra emlékezve Horthy magyar- és embermentő tevékenységét emelte ki, mely által több százezren kerülték el a biztos halált.

Sajnálatát fejezte ki, hogy más kettős vagy hármas ügynökökkel ellentétben Horthy Miklós keresztyén emberhez méltó tetteit nem emlegetik méltó helyén.

Felhívta az ünneplők figyelmét, hogy amint vitéz nagybányai Horthy Miklós tette, úgy mindannyian bízzuk magunkat Isten Szent Lelke vezetésére.

A megemlékezés után mi, gárdisták egy "Oszolj!" után hazaindultunk.

A média nem foglalkozott túl sokat az eseménnyel, hiszen rendbontás nem történt, a menetet kísérő, rohamsisakkal felszerelt rendőröknek nem akadt dolguk. Azt mindenesetre a Magyar Távirati Iroda fontosnak tartotta közölni, hogy a
megemlékezés kezdetekor a Népszava fotóriporterét nem engedték fel a karzatra, mondván, "amíg a Népszava nem tudósít hitelesen
rendezvényeikről, addig nemkívánatos személyek".

Ezen álláspontunkat alátámasztja az az írás, mely a Népszava internetes oldalán jelent meg 2008. február 9-én.
A lap információja szerint {I}"a gárdisták részt vesznek ma a Hősök terén a két éve feloszlatott szélsőséges Vér és Becsület Egyesület szimpatizánsainak rendezvényén, melyen a bőrfejűek a
"becsület napjára" - az 1945-ös német-magyar kitörési kísérletre - emlékeznek."{/I}

Ezzel szemben az igazság az, hogy a Magyar Gárda nem vett
részt a Hősök terén rendezett megemlékezésen, ott a Magyar Gárda
egyenruháját viselő személy nem jelent meg.

Dobos Zoltán
vitéz Oszlányi Kornél zászlóalj
Pest megye

A Szent István Bazilika

A Bazilikában

Horthy Miklós portréja

Vonulásra készen

A Hazatérés Temploma felé

Sorfal a vakuk előtt

A Hazatérés Templomában

Hegedűs Zsuzsanna

Murányi Levente

ifj. Hegedűs Loránt

A kegyelet koszorúi