A Pest-megyében található Abonyban történt meg az eset..

Helyi, a közért tenni akaró polgárok CÖT (civil összefogás társaság) néven kaptak egy megkeresést, miben arról panaszkodott egy bácsi, hogy a közelében lakó cigányok, ellopták az ő tüzeléshez összekészített fáját. Amikor ő ezt sérelmezte, mindennek elmondták őt, és megfenyegették. A saját udvarán tehetetlenségében a levegőbe lőtt a légpuskájával. A cigányok elmentek onnan, és híresztelni kezdték, hogy meg akarta őket ölni az öreg. Feljelentést tett a bácsi a falopás miatt, a cigányok pedig az őket ért fegyveres támadásért. A rendőrök intézkedtek, és visszavitették a fát a bácsi udvarára.

Másnap hazafelé tartott a gazda, mikor a cigányok megdobálták autóját hógolyóval, fenyegették, és szitokszavakkal illették. Emberünk nem tett mást, mint szólt a rend őreinek, hogy mi történt. Azok kiérkeztek a helyszínre, váltottak pár szót vele, majd visszamentek az őrsre. A cigányoknak persze ez nem tetszett, hogy megint rájuk hívták a rendőröket, ezért másnap egy vasvillával kiszurkálták a bácsi autójának kerekeit. Ekkor szólt a CÖT-nek, és kérte, hogy valahogy segítsünk neki. Kb. 10 fővel kimentünk hozzá. Beszélgettünk vele, érdeklődtünk az ügy részleteiről. Ekkor már lehetett látni, hogy az általa mutatott háznál, ahol a cigány elkövetők laktak, egyre nő a mozgolódás. Gondoltuk nem vészes a helyzet, megbeszéljük velük, hogy ezt nem kéne folytatni, éljenek békében, ha eddig is ment az. Átsétáltunk a házakhoz. Érdeklődtünk, hogy kivel lehetne erről az ügyről beszélni, de a pillanatok alatt bővülő tömeg folyamatos szitkozódása, és ordítozása, ezt nem igazán tette lehetővé.. A dolgos cigányokat nyilván épp munka közben értük, mert lapáttal, lapátnyéllel, és frissen kivágott kar vastagságú akáckarókkal érkeztek. Szótlanul tűrtük átkaikat, szitkozódásukat.

A hangoskodásból egyszer csak dulakodás lett, ami abból fakadt, hogy az egyik tizenéves nőstény nekiugrott, és a hajába kapaszkodott a társaságunk egyetlen nő tagjának. Azonnal el kezdtük szétválasztani őket, ám eközben a hímek is támadásba lendültek, így inkább védekezés lett részünkről a dulakodásból. Sajnos érezhető különbség volt, hogy míg mi lefogtuk, ellökdöstük őket, addig ők ököllel, lapáttal ütlegeltek minket. Ez maximum fél percig tartott, ekkor megérkeztek a rendőrök, és szétválasztottak minket. Félrevonultunk, és láttuk, hogy két ember orra betört, a lány arcán sérült meg, és még egy társunk arcán hámsérüléseket szenvedett. De legjobban az igazságérzetünk sérült, pedig, most a 3 nap távlatából mondom, akkor még a csekély okunk volt ezt érezni, a mai állapothoz képest. Meg kell jegyeznem, hogy a rendőrök nagyon korrektül álltak hozzánk, és az ügyhöz. Helyiek, és környékbeliek voltak, ismerték az elkövetőket. A cigányok folyamatosan azt hangoztatták akkor már tisztes távolból, hogy a „gárdistások” támadták meg őket. Öltözetünk szedett-vedett volt, semmilyen hasonlóság nem volt még véletlenül sem felfedezhető a gárda egyenruhájával. Telt múlt az idő, elláttuk a sérülteket, majd egy doktornő érkezett a helyszínre, és megnézte ő is barátainkat. Megkérdeztük, hogy a másik oldalon van e sérült, mondta, hogy senkinek semmi látható sérülése nincs, csak állítják, hogy egy kislánynak betört az orra, de ő megvizsgálta, és semmi erre utalót nem látott rajta. Próbáltam beszélgetni a közben helyszínre érkezett cigány kissebségi önkormányzat egyik emberével, de nem jutottunk semmire. A véleménye az volt, hogy az állam, és a munkanélküliség felelős ezért, ami itt történt, véletlenül sem az, hogy ellopják azt, ami nem az övék. A duzzadó cigány sereg miatt a rendőrök is többen lettek, majd mikor egy vasrúddal rohanó, ordító cigány érkezett az egyik rendőr odaszaladt hozzánk, és mondta, menjünk el, mert nem tudják szavatolni a testi épségünket. Eszerint tettünk.
Ezek után váltak a dolgok igazán érdekessé.. Hallomásból tudjuk, hogy a „gárdistásokat” hívták a nyakukra a cigányoknak, mi fenyegettük a cigányokat, szó nélkül betörtük egy kislány orrát, rájuk lőttünk, a golyótól megsérült a lábán az egyik cigány, a házba mentünk utánuk be stb.. Az abonyi városi testület ülésezett, és napirend előtt átbeszélték a történteket, anélkül, hogy közülünk bárkit megkérdeztek.. Nyilván teljesen objektíven tudták így megvitatni az eseményt, a hallomások alapján..
Látleletet vetettünk még aznap éjjel, és vallomást is tettünk a rendőrségen, bár ezek után, kételkedhetünk szerintem kicsit, hogy valóban történni fog valami. Annál is inkább, hogy rendőrök elmondták, hogy a cigányok vallomása szöges ellentétje a mieink által elmondottaknak, még ha azt nem is nézzük, hogy nálunk egy nyolc napon túl gyógyuló, és 3 könnyű sérült van.. Nyílván úgy van, ahogy ők mondják..

Gondolkozik az ember, hogy hogyan tegyen szert valamire, utána, pedig gondolkoznia kell azon, hogy hogyan védi meg. Ha ellopják, gondolkoznia kell azon, hogy érdemes e fellépnie azért bármilyen formába, hogy ami az övé, azt visszaszerezze. Ha ezt sérelmezi, gondolkoznia kell azon, hogy azt hogyan teszi, vagy egyáltalán megéri e sérelmeznie, hogy elvették, ami őt illeti. Újabb tanúbizonyság, hogy a cigányokkal nem lehet kommunikálni, mert az alul iskolázottak alkalmatlanok erre, valamint elővigyázatlanok voltunk velük szemben.
Idéznék 1800as évekből, a csendőrkönyvből az 56. paragrafusból:

{B}"Ha a járőr kóborcigánykaravánnal szemben fellép, puskáját vegye lövésre kész helyzetbe, mert a megtámadtatás veszélyének a cigányok részéről, mindig ki lehet téve. A cigányokat ezért magához közel sohasem engedje, még a gyerekeket sem."{/B}

Az 1800-as években nyilván nem beszéltek rasszizmusról, nem okolták az államot a munkanélküliség miatt, de már ez akkor is egy ismert probléma volt. Nyilván volt okuk már akkor is az elővigyázatosságra, ezek nélkül a hangzatos okok nélkül is. Ez a helyi társaság ezt figyelmen kívül hagyta, igazán sajnálom, hogy így jártunk, sajnos mi még mindig túl jóindulatúak, jólelkűek és jóhiszeműek voltunk..

Egy magyar