Az Új Magyar Gárda Mozgalom Hunyadi Mátyás századának tagjai 2010. február 18-án, Tatabányán szervezett véradáson vettek részt. Akinek a mai rohanó világban volt egy cseppnyi ideje, mind kezét nyújtotta, hogy segíthessen.

Vajon kinek segítenek? Bárkinek, aki akkor, amikor adják a vért, életereje utolsó cseppjéért küzd. Műtét után, amikor olyan kiszolgáltatott az ember. Lehet, hogy akkor adott életet egy embernek, s most ő küzd a halállal, vagy az élet megviselte, s műtétre szorult. A véradás után egy örömmel gondolunk arra, hogy segítettünk valakinek, attól függetlenül, hogy nem láttuk őt. A mai önző világunkban egy közúti vagy bármilyen szerencsétlenség folytán egy pillanat alatt elveszíthetjük életünket, s ha olyan szerencsések vagyunk, hogy túléltük, csak egy ismeretlen emberben bízhatunk, hogy vért fog adni nekünk, a szenvedőnek. A kórházak soha nem mondhatják el, hogy elegendő vértartalékkal rendelkeznek. Fel kell az emberek figyelmét hívni e nemes, életmentő cselekedetre. Sokan félnek a fájdalomtól, a tűszúrástól. Félelmük alapozatlan. A véradás folyamatát három szakaszra lehet felosztani, az első szakaszban ki kell tölteni egy kérdőívet, és orvosi vizsgálatra kell jelentkezni. A második szakaszban veszik a vért az emberektől, amely folyamat csak öt percig tart. A harmadik szakasz rejti magában a legnagyobb boldogságot, mert örök boldogsággal tölti el az embert, hogy segíthetett egy szenvedő emberen.

„A vér az, amire bárkinek bármikor szüksége lehet. Magyarországon évente átlagosan 150-200 ezer ember szorul vörösvérsejt-koncentrátumra vagy más vérkészítményre, mert baleset éri, műtéti beavatkozáson esik át, vagy vérzékenységben szenved. A bajbajutott embertársainknak évente átlagosan 500 ezer véradás garantálja a szükséges vérkészítmény mennyiségét, amit a lakosság megközelítőleg 5%-a biztosít. A feldolgozott vér, mint gyógyszer, naponta több ezer ember életét menti meg. A véradók alkalmanként 450ml vért áldoznak fel önként és térítésmentesen egy számukra ismeretlen beteg részére.” (OVSZ)

A véradók önként vállalt segítségnyújtását nem lehet eléggé méltányolni, hiszen emberi életek megmentéséhez járulnak hozzá, ezért ezúton is szeretném megköszönni a 21 fő véradó bajtárs és 7 fő pártoló részvételét - azoknak is, akik eljöttek, de sajnos valamely oknál fogva nem adhattak -, illetve a tatabányai véradóállomás dolgozóinak türelmét, kedvességét.

Cziglerné Szőke Mónika

avatásra váró gárdista