HunyadiAz Új Magyar Gárda Mozgalom-Hunyadi Mátyás századának tagjai emléktúrán vettek részt névadójuk születésnapjának tiszteletére. Reggel 9-kor volt gyülekező Kőhányás pusztán. Az előző napi hírekben megjósolt rosszidő és eső szerencsére vaklármának bizonyult. A kissé szeles, de ragyogó napsütésben avatott és avatásra váró gárdistáinkat elkísérték a kadétok és családtagok is.
HunyadiHunyadi
A kék túra útvonalát keresve letértünk a műútról és a Cseresznyefa-hajtás nevű völgyön keresztül felkapaszkodtunk egy fennsíkra, majd egy oszloperdőhöz hasonló szép bükkösben haladunk tovább. Utunk újra ereszkedni kezdett, és egy egyre szűkebbé váló kis szurdokon keresztül megérkeztünk Várgesztesre. Lefelé köves, később aszfaltos úton ballagunk a falu szélén majd egy irtáson megálltunk. Itt kapitányunk rögtönzött század gyűlést tartott, tájékoztatott bennünket néhány fontos változásról. A rövid pihenő után folytattunk utunkat, melynek utolsó szakasza kellemetlenül meredek volt. Nem csak a szintkülönbséggel kellett megbirkóznunk, hanem az időközben felengedett föld hatalmas sártengerével is. Többen csak bajtársi segítséggel jutottak fel a szűk szurdok tetejére. Néhány újabb méter megtétele után valaki jelezte, hogy „sérültünk” van, akit el kellene látni. Kadétjaink –akik egészségügyi képzésre járnak hetek óta – az eü. tisztekkel hátra maradtak és kezelésbe vették a rászorulót. A század többi tagja rövid, de csúszós ösvényen visszaereszkedett a völgyben futó kék jelzésre, aztán onnan néhány méterre a völgy túlsó oldalán felkapaszkodott egy vadmálnáson keresztül a fennsíkra. Innen köves úton dobszóra menetelve néhány perc alatt értük el célunkat, a Mátyás-kutat. A kulcsos házas pihenőhelyen rövid eligazítás után rendrakásba kezdtünk. Megtisztítottuk az emlékművet és a forrást a lehullott falevelektől, hulladékoktól és a pihenőhely környékét is rendbe tettük. Ez idő alatt megérkeztek a segélynyújtók is és közösen emlékezhettünk meg századunk névadójáról, Mátyás királyról:
Hunyadi

„Öt és fél évszázaddal ezelőtt hasonló pártoskodás osztotta meg a magyarságot, mint napjainkban. Az oligarchákat akkor sem érdekelte egyéb, mint hatalmuk megtartása, és saját vagyonuk gyarapítása bármi áron. Az sem nagyon foglalkoztatta őket, hogy Magyarországra délkeletről a pogányok, nyugatról a Habsburgok vetettek szemet, míg északon a cseh Giszkra fosztogatott…

…1458. január 24-én a rákosi országgyűlésre összesereglett nemesek a befagyott Duna jegén királlyá választották a prágai fogságban sínylődő 15 éves Hunyadi Mátyást. A választás éjszakáját annyi máglyarakás világította meg, hogy az emberek azt hitték, a csillagok szálltak le az égboltról. Soha még királyválasztás ennyi örömmel, ennyi dicsőséggel nem történt. De nemcsak Magyarországon örültek ennek a választásnak! Erdélyben még sokkal nagyobb volt az öröm, mert a Hunyadiak onnan származtak, s maga Mátyás Kolozsvár városában született a törökverő hős, Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet második gyerme­keként, 1443. február 24-én, Mátyás napján… Mátyás király uralkodása nemcsak egy dicső történet a magyarság elmúlt ezredéből, hanem az utolsó sikeres nemzeti királyunk is. 1490-ig uralkodott, s amit uralkodók oly ritkán kapnak meg, őt a nép is halhatatlanná tette. Mátyás király tovább él, és nap mint nap megelevenedik a népmesékben, ahol igazságot szolgáltat a pórnépnek. Nem hiába lett szállóigévé a mondás: Meghalt Mátyás király, oda az igazság.”

A megemlékezés szövegének felolvasását követően koszorút helyeztünk el az emléktáblánál és elénekeltük nemzeti szent imánkat, a Himnuszt.

A visszafelé útra megtöltöttük kulacsainkat és üvegeinket a forrás tiszta vizével, majd sorainkat rendezve ugyanazon az útvonalon, amelyen jöttünk visszatértünk Kőhányásra. Azok a bajtársak, akik nem tartottak velünk a túrára finom babgulyással vártak bennünket. A vendégházban közösen fogyasztottuk el ezt a finom hungarikumot. Jutott idő a kötetlen beszélgetésekre, poharazgatásra is, majd az egyik autó csomagtartójából előkerült egy „nemzeti” sütemény is, melynek nagy sikere volt.

A szép időben, jó társaságban hamar elrepült ez a nap. Mindenki fáradtan, de elégedetten térhetett haza.

Komárom-Esztergom megyei sajtószolgálat.
Hunyadi