Néhány héttel ezelőtt az Erdélyi Magyar Ifjak nagyváradi szervezetétől kaptunk meghívást, hogy ünnepeljük velük Nagyváradon az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 162. évfordulóját. A meghívásnak örömmel tettünk eleget, és a tegnapi napon mintegy harminc, az Új Magyar Gárda Mozgalom Hajdú-Bihar megyei Bocskai István századának tagja, valamint néhány debreceni jobbikos indult útnak Nagyvárad felé.
Nagyvárad
A verőfényes tavaszi napsütés csak fokozta az amúgy is emelkedett hangulatot, és - remélem, a buszsofőrünk nem szenvedett maradandó halláskárosodást - a rögtönzött dalárda vígan zendített rá a szebbnél szebb forradalmi dalokra. Ártándnál léptük át a gúnyhatárt, ahol már több nagyváradi nemzettestvérünk várt bennünket. Miután az egyik határőr illedelmesen végignézegette a papírjainkat - és mi diszkréten kikacagtuk, mert megbotlott az egyik Árpádsávos-lobogó rúdjában a buszon -, boldogan öleltük magunkhoz partiumi testvéreinket. Rövid köszöntések után folytattuk utunkat Nagyváradra, Szacsvay Imre (Sályi, 1818. november 1. - Pest, 1849. október 24.) ügyvéd, politikus, az 1848-49-es szabadságharc vértanújának szobrához.

A Sebes-Körös partján található emlékhelyen szép számmal gyűltek a megemlékezni vágyók, és a - gumiból készült, rúd formájú tárgyat izgatottan pörgető - helyi rendfenntartó erők is. A gumibotok percenkénti fordulatszáma egyenes arányban nőtt a gárdisták és a partiumi sünök (elnézést, Mr. Attenborough!) közti távolság csökkenésével. Amint a több tucatnyi, ünneplőbe öltözött harcos elhaladt a rendőr urak mellett, attól féltünk, hogy a kényszerítő eszköz Hold körüli pályára áll.

Az időjárás - tán ő is emlékezni kívánt - felidézte az 1848. március 15-ei esőt, szelet, hitelessé téve megemlékezésünket.

Lovassy Cseh Tamás, a nagyváradi EMI-szervezet elnöke beszédében a márciusi ifjak egykori szerepe mellett a radikalizmus szükségességét hangsúlyozta. Köszöntőjét követően jómagam az Új Magyar Gárda Mozgalom Hajdú-Bihari megyei egységének nevében mondtam ünnepi beszédet, melyben a magyarság összefogására helyeztem a hangsúlyt, éljenek a gúnyhatár bármelyik oldalán is. Majd Apáti István, a Jobbik Magyarországért Mozgalom képviselőjelöltjének köszöntője hangzott el. Az ünneplő közönség számos alkalommal kitörő tapssal szakította meg a beszédeket. A köszöntők, szavalatok végén több szervezet és magánszemély is koszorút helyezett el Szacsvay Imre szobránál.

1848. március 15-e üzenete ma is aktuális. Ma is ugyanúgy fel kell emelnünk szavunkat az elnyomó idegenekkel szemben, és ma is magasra kell emelnünk lobogóinkat, hogy a világ bármely pontján élő nemzettestvéreink meglássák azokat. És ha meglátták, csatlakozzanak hozzánk, hogy ismét egyként induljunk honvédő harcba.

Adjon az Isten-Szebb Jövőt!

Éliás Sándor