2010. április 1-jén Győrbe látogatott a Magyar Gárda egyik alapítója, Pörzse Sándor egy lakossági fórum keretében. Ennek apropóján sikerült utolérnem néhány kérdésemmel, a fórum előtti pár perces lélegzetvételnyi szünetben.

Első kérdésem az lenne, hogyan lesz az ember jobboldali újságíróból Gárda-alapító? Volt-e valamilyen különleges élmény, ami ezt kiváltotta?

Nem, nem. A Gárda ötlete Gábor fejében született meg, amennyire én tudom. Mi egy Horthy-rendezvény kapcsán ismerkedtünk meg, amikor is a Jobbik, Horthy bevonulásának emlékére rendezett a Bazilikától, egészen a Petőfi szoborig egy belvárosi hagyományőrző felvonulást. Én ott abban segítettem Gábornak, hogy a filmjeim kapcsán tudta, hogy van kapcsolatom hagyományőrző körökkel, és én lovas embereket szereztem. Így kezdődött a mi ismeretségünk. Ő pedig az én újságírói munkám kapcsán úgy érezte, hogy én ilyen Gárda-alapításban részt vennék. Úgyhogy meghívott, én is ott voltam az első ilyen beszélgetésen, és aztán együtt gondolkodtunk tovább a kérdésről, a többi meg már ismert.

Milyen út vezetett a parlamenti képviselőjelöltséghez?

Hát az… Az… Az egy rögös út volt. Egyszerűen a magyar sajtó ma ott tart, hogy aki az igazságot ki meri mondani, ha a munkáltató a saját politikai érdekeit félti, akkor nem lehet kimondani. Pedig a gazemberség gazemberség minden színezetben. Úgyhogy én úgy éreztem, hogy mint újságíró egész egyszerűen ellehetetlenedtem, kiléptem az Echo TV-től. Aztán utána három nappal a Gábor megkeresett, és aztán elgondolkodtam, igent mondtam.

És így jött a felkérés az országos lista harmadik helyére?

Akkor ezt még nem tudtam. (Nevet.)

A harmadik hely viszont biztos bejutást jelent. Milyen intézkedésekre, törvényjavaslatokra számíthatunk Pörzse Sándor képviselő úrtól?

Ez jó kérdés. Egy csomó mindent én szeretnék majd a Tisztelt Ház elé vinni, de itt szerintem annyira közös a gondolkodásunk más képviselőtársakkal, hogy ezt majd együtt visszük véghez.

Van-e valami szívügye, amit mindenképpen ön akar előterjeszteni?

Van. Én szeretném a Tisztelt Ház elé vinni a június 4-i kérdést, hogy ez legyen a magyarság összetartozásának a napja. De hogyha ezt Murányi Levente is szeretné, márpedig miért ne szeretné, mégiscsak egy ötvenhatos szabadsághősről van szó, én ezt átengedném neki. De sok ilyen van a fejemben, bárcsak már ott tartanánk, hogy ezt itt magunk közt feloszthassuk.

Így legyen. Április elseje van. Nem tréfának szánom, de a mai naptól szigorodott a Büntető törvénykönyv, és az úgynevezett Holokauszt-tagadást immár szankcionálják. Újságíróként, akinek a legerősebb fegyvere a szólásszabadság, mi a véleménye erről a kérdésről?

Nevetséges. Jó, hogy nem azt hozzák törvénybe, hogy aki a tatárjárást tagadja, az sittre kerül. Ez nem politikai kérdés. Ezt a történészeknek kell megvitatni. Hogy most kétmillió áldozat volt, vagy hatmillió áldozat volt, vagy mi hova vezetett, ez egész egyszerűen ránk, választópolgárokra semmilyen szinten nem tartozik. Ez történészek kérdése, ők vitassák meg, az ember pedig, mint érdeklődő állampolgár eldöntheti, hogy melyik érv áll hozzá közelebb, melyik adatot hiszi el egyáltalán az egész történetről mit gondol. De, hogy ezt törvénybe iktassák, ez mindennek a teteje, ez tiszta orwelli időket idéz.

Tervez-e a Jobbik ellenlépést ezzel szemben? Megszüntetnék-e ezt a paragrafust?

Egy válasz van rá: igen!

A Jobbik és a Magyar Gárda egyaránt szenved attól, hogy elhallgatják, illetve „kifelejtik” a médiából, olykor az úgynevezett „nemzeti médiából” is. Lehetne-e ezen a helyzeten változtatni, ha igen, hogyan?

Saját médiabirodalmat kell állítanunk. Ugye most már az első pillér talán a Barikáddal megtörtént. Az interneten verhetetlenek vagyunk, sőt, azt kell első pillérnek nevezni, mert az interneten verhetetlen a radikális jobboldal. És akkor itt jönnek az álmok, tárgyalásokat folytatunk, kéne csinálni egy televíziót, egy kereskedelmi rádiót, ezek azok a lépések, amiket meg kell szerveznünk.

Ha a Jobbik az Országgyűlésbe jut, módosítanák-e a médiatörvényt?

Hajjajj, hogyne. De ebbe most nem mennék bele, ez elég speciális kérdés.

Még egy kérdésem lenne. A családja hogyan nézi ezt a nemzetmentő munkát, mennyire támogatják?

Támogatnak, de azért nehéz. Ezzel a névvel, hogy Pörzse, a gyerekeim nem nagyon tudnak a tömegben elvegyülni, tehát mindenki tudja, hogy miről van szó. Ezért aztán a nevem miatt vagy csupa mosoly és szeretet éri őket, vagy pedig bizony be-beszólogatnak nekik. De hát állják a sarat. Aki az igazi nagy támaszom, az a feleségem. A kampánykörút alatt 7700 km-t autózom, nem sokat vagyok otthon, úgyhogy a család összes ügyes-bajos dolgát ők intézik.

Mennyi idő jut a családra?

Semennyi. Most sajnos semennyi. Délelőtt ők dolgoznak vagy iskolában vannak, én meg délután indulok valahova. Úgyhogy még az állatokat is ők etetik.

Köszönöm szépen és kívánok sok sikert és szebb jövőt!

Pörzse Sándor pedig ezután nem tett mást, mint azt, amihez a legjobban ért. Felment a színpadra, és megmondta a tutit. Beszélt személyes élményekről, nagy csalódásokról, nagy újrakezdésekről, reményről, szebb jövőről. De mindezeken túl volt valami, amit mindenki látott, aki ott volt. Hogy íme, megint egy őszinte, nyílt tekintetű ember közülünk, aki szereti annyira a hazáját, hogy hajlandó áldozatot is hozni érte. Teszi mindezt azzal, hogy a legnagyobb válság mélyén is keserédes derűvel tud utat mutatni nekünk. És ebben mindannyiunk számára követendő példát állított.

Aki rendezvényről készült videót szeretné megtekinteni, megteheti az alábbi linken:

http://www.hircity.hu/cgi-bin/hircity/index.cgi?view=ck&tID=609&nID=1319...

Aki pedig a fotókra kíváncsi, ide kattintva megtekintheti őket:

http://picasaweb.google.hu/waz.fotok/PorzseSandor#

Új Magyar Gárda Mozgalom

Wass Albert Zászlóalj, Győr

Sajtószolgálat