Megosztom Önökkel egy szomorú nap krónikáját.
A helyszín Baranya megye egyik kistelepülése. A család, amelynek jogi képviselője vagyok ( nagyszülők, édesanya, két kicsi leánygyermek)tartozik egy pénzintézetnek( ebben sajnos eddig nincs semmikülönös). Nincs haladék, nincs használati díj ellenében valóingatlanban maradás felajánlása az árverési vevő felé, a jogi érvek süket fülekre találnak, a döjfös, lekezelő stílusú, még engem is durván sértegető, magát isteni szintre emelő végrehajtó bizony-bizony kilakoltat, rendőri biztosítás mellett, nehogy haja szála görbüljön.

Erre mondhatjuk azt, hogy aki tartozik, az fizessék.
De bizony nálunk a felelős gondolkodás és életforma sem garantálja annak elkerülését, amibe ez a család belekerült.S szerény véleményem szerint ennek az az egyszerű magyarázata, hogy nem olyan a politikai és gazdasági környezet, mint amilyennek lennie kellene.Továbbá megjegyzem, a követelés érvényesítése is lehet korrekt.
Nagypapát a mentő elszállítja,mert a tartós pszichiátriai beteg nem tudja feldolgozni háza elvesztését, kést ragad, végezni akar
magával.
A végrehajtó türelmetlen, elkezdődik az ingőságok kiürítése,
melyet az új tulajdonos emberei végeznek, akik a végrehajtóval, annak helyettesével együtt felettébb viccesnek, sőt mi több röhejesnek tartják azt a szituációt, hogy a család viszi a régi baromfietetőt és a deszkákat is, mert nekik még szükségük lehet rájuk.Vihogás, röhögés, "repkedő" lealacsonyító megjegyzések, úgy látszik, a legalább egymillió mélyszegénységben élő magyar családok közé tartozó anya és gyermekei sorsa komikus.Továbbmenvén, a szegénység ma Magyarországon egyesek szemében jó muri, igazi show-műsor látni, ahogy
az ingóságok egymás hegyén-hátán átkerülnek a dédmama házának
udvarára, ahol este 8 tájékán az anya kétségbeesve szembesül egy
újabb gonddal, jelesül,hogy a holmijukat az éjszaka folyamán
szétlopkodhatják.

Ekkor én telefonáltam a baranya megyei gárdistáknak, tudnának-e
segíteni - reménykedtem, talán már holnap- bepakolni a házba a
bútorokat.Nem, nem holnap. Jöttek még aznap este, három autónyian, nők és férfiak, gyertyák mellett - ugyanis nem volt áram a félkész házban- biztonságba helyezték a család "értékeit".S én örültem, mert a nap során többször elpityeredő gyerekek - az anyától tudom, rendszeresen járnak templomba, hangszeren játszanak, több tanulmányi versenyen is jeleskedtek, az okleveleket a gyertya lángjánál meg is
mutatták-nyugodtan aludtak el.

Köszönet és tisztelet a Baranya Megyei Gárdistáknak, akik este,nem sajnálva szabadidejüket, nem törődve azzal, hogy másnap korán reggel munkába kell menniük, saját költségükön eljöttek és segítettek.
De mielőtt rákérdeznének, az elmúlt 8 év tragédiájáért felelős
mszp-s poitikusok közül senki sem volt ott.Nekem speciel nem
hiányoztak.

Adjon az Isten szebb jövőt mindannyiuknak.
Dr.Horváth Katalin
ügyvéd