Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két árva gyermek. Régen lemondtak róluk a szüleik, így sajnos gyermekotthonban nevelkedtek. Egyikük Csornán, másikuk Győrben, mit sem tudva egymásról.

Aztán eltelt pár év, és egy kiránduláson véletlenül megismerkedtek. Rögtön egymásba is szerettek. Szerelmük gyümölcseként pedig megszületett egy ifjú magyar gyermek.

Azonban az otthonban, ahol napjaikat töltötték, már nem tudták tovább biztosítani a helyüket. A gyermek születése után nem sokkal ugyanis, májusban mindenképpen utcára kerülnek. Pedig nekik tényleg nagy szükségük lett volna minden támogatásra.

A magyar állam kiutalta azt a pénzt, amit családi pótlékként megkaptak volna, ebből nagy nehezen tudtak venni Rábatamási községben egy öreg, 1871-ben épült parasztházat. A dolog pikantériája, hogy Állam Bácsi kiválóan meg tudja szabni, hogy azt a kevés támogatást, amit nyújt, mire szabad költeni. Így csak olyan anyagot vehettek, amit a házba be lehet építeni.

Így például egy mosdókagyló már könnyen eltávolítható dolognak minősül. Ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben ismerkedtünk meg a fiatal párral, még a karácsonyi adományosztó megmozdulásunk alkalmával, abban a megyénkben található gyermekotthonban, amelyet rendszeresen igyekszik Zászlóaljunk segíteni.

Orosz Ildikó bajtársnőnk azonban nem hagyta annyiban a dolgot. Folyamatos kapcsolattartásával minden lehetséges segítséget igyekezett megszervezni. Így, mikor meglett a ház, mely igaz régi volt és romos, mégis az övék, a fiatalok már az Új Magyar Gárda Wass Albert Zászlóaljának a támogatását tudhatták maguk mögött. A fiatalok hálájuk jeléül fel is kérték bajtársnőnket, hogy legyen majd gyermekük keresztanyja.

A munkálatokat februárban kezdtük el. Azóta majd’ minden hétvégén áldoztunk szabadidőnkből, hogy amint lehet beköltözésre alkalmassá tegyük a házat.

A szükséges munkálatok szinte a ház minden zegét-zugát sújtották. A falak omlásveszélyesek voltak, ezt megszüntetendő szinte teljesen ki kellett őket cserélni. A falak nagy része belül vályog, kívül tégla borítású. Ki kellett szedni a kemencét, majd újrarakni a kéményt, de még a cserépkályha elkészítése is hátra van. Szükség volt mindezen felül nyílászárókra, padlóburkolatra, egy komplett fürdőre, egy kiadós kifestésre, a villany, a víz bevezetésére, de a kerítés és az udvar helyreállítására is.

Azonban olyan elemi dolgokat is meg kellett oldani, mint a tető megjavítása, és elég régi parasztházról lévén szó, a mennyezet három téglasorral való megemelése.

Mindezt azonban egyedül aligha tudták volna elvégezni, így mindenki ott segített, ahol tudott. Nem csak a gárdisták, a falubeliek is páratlan összefogásról tettek tanúbizonyságot.

Volt, aki ételt, ásványvizet hozott, volt, aki több ezer téglát bocsátott rendelkezésünkre, volt, aki a cserépkályhát csinálta meg, volt, aki csak lovas kocsijával vállalt fuvarozást. Ezen kívül rengeteg felajánlás érkezett, az egész országból:

Több tucat zsák mész, cement és mindenféle építőanyagon kívül fotelokat, szekrényeket, csapokat, mosógépet, hűtőt, gáztűzhelyt, bojlert, konyhabútort, ruhákat, játékokat, és még rengeteg szükséges dolgot sikerült összegyűjteni. Akadt olyan bajtársunk Hajdú-Bihar megyében, Bak Krisztián személyében, aki üresen álló házát ajánlotta fel átmeneti szállásként, amíg sikerül a házat lakható állapotba hozni.

De segítő felajánlások érkeztek Fejér megyéből, és személyesen Silip Norberttől a Pest megyei Vitéz Sebő Ödön század parancsnokától is. A kötő- és falazóanyagokért pedig külön köszönet Tilinger Miklós vállalkozó úrnak, illetve Dr. Wiegand Britta avatásra váró gárdista jelöltünknek. Megyei állományunkból pedig a teljesség igénye nélkül néhány gárdistánk és pártolónk neve, akik szintén jelentős felajánlásokkal segítették munkánkat: Horváth Péter, Meixner Géza, Németh Sándor.

Az adományokat és mindennemű felajánlott munkát ezúton is köszönünk, hiszen biztosak vagyunk benne, hogy jó helyre megy, olyan helyre, ahol valóban szükség van rá.

Kicsit fáj persze a szívünk, hogy Állam Bácsi pont ott nem nyújt segítséget, ahol igazán jól jönne. Kár, hogy vannak olyan honfitársaink, akik egyenlőbbek az egyenlőnél, és így ingyen és bérmentve több tízmillió forintból épített vadonatúj házakra tesznek szert, amiket aztán hónapok alatt sikerül fáradságos munkával lakhatatlan állapotba hozni…

Ez a megmozdulásunk arról is szól, hogy megmutassuk, nem elég, ha elégedetlenkedünk. Igenis, lehet tenni azért, hogy az igazságtalanság ellen fellépjünk, és kétkezi munkával egyenlítsük ki azt, amit a szerencse átmenetileg szűkmarkúan mért.

Nincs mese, küzdünk tovább és bízva-bízunk, tudva, hogy egyszer úgyis elhozzuk a szebb jövőt!

Új Magyar Gárda Mozgalom
Wass Albert Zászlóalj, Győr
Sajtószolgálat

A felújításról készült további képeket megtekinthetik az alábbi linken:

http://picasaweb.google.hu/waz.fotok/RabatamasiMunkalatok#