|
megemlékezésTöbbször megesett velem, hogy fektemben egyszer csak meglepett valami delejes, bénító erő. Ahhoz hasonló, mint amikor a pók betekeri áldozatát, csak éppen kötél nélkül, minden nélkül, valami emberi képzeletet felülmúló erővel. Egyetlen sejtem nem volt, amely önálló lehetett volna, a szemem csukva, akaratom, mint a zárlatos izzó, még vetett néhány szikrát, aztán elhamvadt az is világtalan, sötét tehetetlenségében.
|